USA cyber-védelmi politikájának új szemlélete

Nyomtatóbarát változatKüldés ismerősnek

Martin Libicki, a Rand Corporation elemzője szerint a hidegháború alatt alkalmazott elrettentés politikája nem működik a cyber-fenyegetések esetében.

A bipoláris világrend alatt a fenyegetést jelentő ellenfél egyértelműen meghatározható volt, illetve a két fél háborús képességei is többnyire ismertek voltak. Ez sajnos nem mondható el a cyber-fenyegetésről. A potenciális elkövető személyét nehéz előre megjósolni, az állami támogatás nehezen bizonyítható, illetve a rendelkezésre álló képességek is ismeretlenek.
Ez a helyzet mind a támadó mind a védekező felet rosszul érinti. A támadó bizonytalan kiléte miatt nehéz a védekező és megtorló lépések megfelelő kialakítása, melynek következtében a támadó hajlandósága nagyobb lehet. Megjelennek a fogalmi problémák is: mit nevezünk cyber-háborúnak? A megjelenő eszközök jellegét tekintve akár egyetlen személy vagy kis létszámú csoport is képes káoszt teremteni egy országban. Hagyományos katonai értelemben ez még nem háborús cselekmény, azonban az ország egészére néyve a következmények tekintetében már háborús kategóriába sorolhatnánk a támadást.
A szakértők szerint mindenképpen figyelembe kell venni az informatikai rendszerek sajátosságát az ország cyber-védelmi politikájának kialakítása során.

Forrás